4. Fejezet - Váratlan látogatók

Sziasztok!

Itt van az új fejezet. A mostani Claire szemszögéből fog játszódni. Az előkészületnek nagyjából vége szakad a következő fejezet után és belevágok az izgalmasabb részekbe. Remélem tetszeni fog! :)

Puszi: KilgarraKR


4. Fejezet - Váratlan látogatók

Meglepetten néztem az előttünk lévő házat. Nem úgy tűnt, mintha egy olyan ember otthona lenne, aki nagy harcos lenne. Viszont mindig azt tanították nekem, hogy ne a borító alapján ítéljem meg a könyvet, így hát nem tettem semmilyen megjegyzést erről Seannak. 
A ház fala világoskékre volt festve, ablakában virágosládák sorakoztak. A függönyök be voltak húzva, így jól látszott, hogy az ablakra cicás matricák voltak ragasztva. 
Mivel földi formánkban senki nem látott minket, olyanok voltunk mint a szellemek. Ezen képességünkkel remekül meg tudtuk figyelni az embereket, ha szükség volt rá. Most azonban nem használhattuk ki, hogy láthatatlanok vagyunk, mert személyesen kellett beszélnünk ezzel az emberrel, hogy magunk mellé állítsuk.
Így hát amikor bekopogtattunk az ajtaján, már senki se tudta volna megmondani rólunk, hogy nem emberek vagyunk.
Egy alacsony, fekete hajú lány nyitott ajtót. Kék szemével egy pillanatig fürkészett minket, majd megszólalt.
- Sziasztok! Szeretnétek valamit? - Láttam, hogy miközben a lány beszélt, Sean végig vörös ajkait figyelte. Magamban elmosolyodtam egy kicsit.
- Bemehetnénk? Elég hosszú a történet, amit most mesélni fogunk.
Láttam rajta, hogy nem bízik bennünk, de a kíváncsiságot is láttam megcsillanni a szemében. Pár másodpercig viaskodott magával, majd kitárta az ajtót.
- Rendben van. Bejöhettek, de legyetek gyorsak. 
Elmosolyodtam, mert már előre tudtam, hogy így fog dönteni. Bár alig két perce ismertem meg, már tudtam, ő az a fajta, aki mindenben a kalandot keresi.

***

Katie nagyon makacs volt. Sok időbe telt, mire mindent elmagyaráztunk neki arról, hogy miért is vagyunk itt valójában. Mindig közbevágott, és szüntelenül kérdésekkel bombázott minket. Már be is esteledett, mire végeztünk. Néhány dolog ismerős volt neki. Amikor arról beszéltünk, hogy bizonyos képességek előjöhetnek nála, próbálta rejtegetni, de mi tudtuk, hogy már meg is tapasztalta őket. 

Nagyon sokáig győzködtük, hogy segítsen nekünk. Már majdnem feladtam a küzdelmet, amikor végül beadta a derekát. Véleményem szerint ebben nagy szerepet játszott Sean jelenléte. Ahogy azok ketten egymásra néztek! Csak úgy izzott köztük a levegő! Kár, hogy Sean nem embernek született.

Miután Katie beleegyezett, hogy segít nekünk, hosszasan elbeszélgettünk a ránk váró teendőkről. Tudattuk vele, hogy mostantól mi az őrzői vagyunk. Láttuk rajta, hogy nem tetszik neki a gondolat, de nem tette szóvá nekünk.

A megbeszélés befejeztével Katie körbevezetett minket a házában, majd magunkra hagyott a vendégszobában. 
Szerencsére a méretünk egyezett, ezért tudott kölcsön tudott adni pár ruhát. Azért mégis csak elég furcsán néztek volna rám az emberek, ha az angyali ruhámban jelenek meg előttük! 
Hosszas válogatás után végül egy zöld top és egy fekete nadrág mellett döntött Katie. Úgy gondolta, hogy a póló jól fog menni a szemem színéhez. Most, ahogy a tükör előtt álltam, láttam, hogy igaza volt. A póló nagyon kiemelte a szemem, ezért az smaragdzölden ragyogott. Loknikba göndörödött vörös hajam illett a bőröm fehérségéhez. Amióta meghaltam, felélénkültek a színeim, így sokkal szebbnek láttam magam.
Sean és Katie kettesben voltak lent és beszélgettek. Nagyon reméltem, hogy jól alakulnak nekik a dolgok. Sean nagyon megérdemelt valakit, aki tiszta szívből szerette. 
Éppen le akartam feküdni aludni, amikor hatalmas durranást hallottam lentről. Futásnak eredtem, és lerohantam a lépcsőn. Sean a lépcső alján feküdt. Mikor ellenőriztem a pulzusát, megnyugodtam. Életben volt, csak elájult. Nem is csoda, hiszen a fején egy hatalmas seb volt, amiből szivárgott a vér. Gyorsan ellenőriztem, hogy nem esett-e nagyobb baja, majd amikor meggyőződtem róla, hogy tényleg csak elájult, rohantam tovább, hogy Katie segítségére siessek.
Nem tudtam elhinni, hogy már az első éjszaka ilyen rosszul alakulnak a dolgok. Azt hittem, hogy még heteink lesznek a felkészülésre, de úgy látszik, hogy valahogyan az ellenségeink fülébe is eljutott a hír Katie-ről. 
A nappaliba érve borzalmas látvány fogadott. Háttal nekem egy férfi állt Katie előtt és kést szegezett a torkának. Hatalmas és izmos testével a szekrénynek nyomta Katie-t, akinek a nyakán egy sebből máris piros csíkban folyt a vér.
Amikor Katie meglátott engem, egy pillanatra elkerekedett a szeme, majd gyorsan levette rólam a pillantását, hogy ne áruljon el. Felkaptam az egyik polcról kis szobrot, majd óvatosan a férfi felé közeledtem, majd amikor mögé értem, teljes erőmből rávágtam a fejére. Egy pillanatra megbillent az egyensúlya és eleresztette Katie-t. Ez pont elég idő volt arra, hogy elé érjek és rátegyem a kezem. 
Nem sokkal az után, hogy először találkoztam Helenával, elmondta, hogy hogyan sikerült egy másik helyre vinnie engem egy szempillantás alatt. Megkértem, hogy tanítsa meg nekem is ezt a trükköt. Hosszas gyakorlás után végre elsajátítottam ezt a fortélyt is, és kiválóan tudtam alkalmazni mind magamon, mind másokon. Így hát az első adandó alkalommal, amikor rá tudtam tenni Katie-re a kezem, elteleportáltam őt onnan. Mikor láttam, hogy eltűnik, egy pillanatra öröm lángolt fel bennem.
A következő pillanatban valaki hátulról nagy erővel megtaszított. Nekiestem a szekrénynek és éreztem, hogy valamelyik testrészemen felszakad a bőr. Nem volt időm arra, hogy megállapítsam melyiken, mert a férfi megint rám támadt. Megfogta a pólóm gallérját, majd felemelt a padlóról. Ha éppen nem ellenem irányult volna az ereje, akkor lenyűgözött volna. Képes volt egy kézzel megtartani engem a levegőben. Dühös tekintettel meredt rám. A férfi jóképűnek mondható volt, de valamilyen nyers vadság áradt a lényéből, ami rettentően megrémisztett. 

- Őt én intézem!- szólalt meg.

Egy pillanatig nem értettem, hogy kinek mondja. Majd lépteket hallottam tőlem jobbra. Odafordultam, hogy megnézzem, ki lehet az. 
Egy másik férfi állt ott. Kevésbé volt magas és izmos, mint a társa, de így is kitűnt volna az emberek közül egy tömegben. Ahogy az arcára tévedt a tekintetem, elállt a lélegzetem. Soha nem láttam még ennyire jóképű férfit. Fekete haja lágyan keretezte arcát, kék szeme világított, ahogy rám emelte tekintetét. Gyönyörű vonalú száját undorodva húzta fel, de nagy meglepetésemre az utóbbi gesztus nem nekem szólt. Csak most, hogy jobban megnéztem őket, jöttem rá, mennyire hasonlítanak. Egyedül a termetük és a dühkezelési módszerük lehetett eltérő. Aki engem tartott, idősebbnek is tűnt a másiknál. 

- Ne öld meg! Még szükségünk lehet rá. - nézett rám a fiatalabbik. Arcán mintha egy kicsi szánakozást láttam volna átsuhanni, de nem lehettem benne biztos, olyan gyorsan el is tűnt róla.
- De hát ő tehet arról, hogy a másik megszökött, Nate! Ha megölnénk, legalább bosszút állhatnánk. 
Az utolsó mondat közben lassan felém fordította a fejét, majd gonoszul elvigyorodott. Örültem, hogy sikerült Katie-t kimenekítenem ennek az embernek a kezei közül, viszont féltem attól, ami rám várt. El nem tudtam képzelni, hogy mit akarnak tenni velem.
- Elég volt, Aaron! A küldetésünk az volt, hogy ejtsünk foglyul bárkit, aki ebben a házban tartózkodik. Sajnálatos, hogy elszalasztottuk a másik lányt, de most vele kell beérnünk.
Most, hogy már mindkettőjük nevét tudtam, még jobban féltem tőlük. Minél többet tudok, annál kevesebb rá az esély, hogy túlélem ezt a kis kalandot.
- Legalább hagyj, hadd szórakozzam el vele egy kicsit. - az arcára kiülő vicsortól felfordult a gyomrom. 
Nate a fejét csóválva sétált ki a szobából, Sean felé indulva. Reméltem, hogy nem akar vele semmit se tenni, bár Aaron nézéséből ítélve most inkább magam miatt kellett volna aggódnom. Időközben a keze átvándorolt a nyakamra és most egyre jobban szorította. Minden erőmmel megpróbáltam lefejteni a kezét a nyakamról, de nem sokra mentem vele, mivel sokkal erősebb volt nálam. Ahogy teltek a másodpercek, egyre jobban érzékeltem az oxigén hiányát és egyre reménytelenebbül csapkodtam a kezemmel. Szemeim előtt kezdett összemosódni a kép.

- Nem tetszik, Angyalom?- kérdezte gúnyosan. Szemében kegyetlen fény csillant. Én pedig rémülten néztem a szemébe várva, hogy ismét meghaljak. Tudtam, hogy már nem sok kell hozzá, hiszen nagyon régóta nem jutottam oxigénhez.

- Hagyd abba, Aaron! Még megölöd!- szólalt meg Nate hirtelen. Nem is érzékeltem, amikor visszajött a szobába, de örültem a jelenlétének, mert ez azt jelentette, hogy nem fogok meghalni. 
Rátette a bátyja vállára a kezét és keményen megszorította. Aaron mordult egyet, majd váratlanul elengedett. Fáradt testem nem tudta megtartani a súlyomat. Az oxigénhiány miatt tudtam, hogy mindjárt elájulok. A térdeim összecsuklottak és zuhanni kezdtem a padló felé. Azonban mielőtt minden elsötétült volna, még éreztem, ahogy erős karok kapnak el. Nem úgy érződött, mintha az előbbi durva karok lennének, ebből tudtam, hogy nem Aaron volt az. Többre nem emlékszem, mert nem bírta tovább a testem. Zuhantam a sötétség felé.