Könyvek, amik megríkattak

Sziasztok!
Ma sajnos nem tudok új fejezetet írni, mivel hulla fáradt vagyok. Játszottam egy színdarabban és nagyon kimerítő volt. Valami mást hoztam nektek, hogy mégse maradjatok olvasnivaló nélkül. :)


Könyvek, amik megsirattak

Nem szoktam se filmen, se könyvön sírni. Ha egyedül vagyok, akkor nagyobb esély van rá, hogy ez megtörténik, de társaságban sose tudtam annyira elengedni magam, hogy sírjak egy filmen/könyvön. Ezeknek a könyveknek mégis sikerült elérniük ezt, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes lenne megismertetni veletek őket. :)
Vigyázz! Spoilert tartalmazhat!

Gayle Forman: Ha maradnék

Mindig is gondolkoztam azon, hogy milyen lehet kívülállóként szemlélni az eseményeket. A könyv főszereplőjének - bár nem önszántából -, de sikerült kívülállóvá válnia. Mia a családjával együtt balesetet szenved, aminek következtében szülei meghalnak, az ő teste pedig súlyosan roncsolódott. Mia "szellemként" szemléli az eseményeket és visszaemlékezik élete fontos pillanataira. Egy nehéz döntés előtt áll. Követi a szüleit, vagy életben marad úgy, hogy senkije se maradt. 

Nagyon nehéz téma, de az író remekül kalauzol el minket az érzelmek között. A könyv nagy részénél csak bámultam a lapokra és azon töprengtem, hogy én hogyan döntenék Mia helyében. Sokszor úgy éreztem, hogy ez már túl sok, de az írónak mindig sikerült lenyugtatnia valahogy.

Janne Teller: Semmi

Nem tudom az okát, hogy végül miért sírtam el magam ezen a könyvön. Nem hiszem, hogy a mélysége miatt, vagy a brutális dolgok miatt, amiket egymással tesznek. Valószínűleg azért, mert mindezt értelmetlenül tették. Nem tudom, hogy miért, csak annyit tudok, hogy jó okkal. Az utolsó pár oldalt képtelen voltam egyben elolvasni, folyton félre kellett tennem a könyvet, hogy lenyugodjak egy kicsit. De pont ezért szeretem ezt a könyvet. :)


John Green: Csillagainkban a hiba

Nem hiszem, hogy sok olyan van köztetek, aki ne hallott volna erről a könyvről. Már csak azért se, mert filmet is készítettek belőle. Ennek a könyvnek a témája is elég megrázó. Sokszor találkozunk a rákkal a való életben is, de nem mindenki tapasztalja meg azt, hogy milyen az, ha egy ismerősöd vagy rokonod lesz rákos. Ez a könyv azért is jó, mert közelebbről megismerjük ezt a betegséget, és hogy min mennek keresztül azok az emberek, akiknek bármilyen módon közük van hozzá. 

Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Nem is a tartalom miatt nagyon jó ez a könyv, bár az is elég durva. Számomra az érzések, amiket kivált azok, amik mindent visznek. A főszereplő sétál éjszaka az utcán, közben hallgatja, ahogy egy halott lány elmondja, hogy miért ölte meg magát. Nem tudom leírni, hogy mit érzek akkor, amikor ebből a könyvből meghallok egy mondatot, de azt tudom, hogy mindig sírhatnékom támad és egy ideig melankolikus hangulatban vagyok utána.

Cat Clarke: Összekuszálva 

Sokan egyáltalán nem értik, hogy miről is szól ez a könyv. Eleinte én se értettem egyáltalán. Szép lassan bontakozik ki a történet. Ahogy olvasás közben egyre több minden derült ki, nálam úgy szaporodtak a zsebkendők a kukámban. Amikor a végén rájöttem, hogy mi is történt pontosan, akkor volt az a pillanat, amikor legszívesebben a falhoz vágtam volna a könyvet. Mert itt se a főszereplő tehetett azokról a dolgokról, amik történtek vele. De egy kis idő után leülepedett bennem a könyv és most már tudok reálisan gondolkozni róla. Szerintem ez egy nagyon jó könyv, és én tényleg sokat sírtam rajta. :)

Reading time

Sziasztok!
Nem vagyok biztos benne, hogy érdekelni fog titeket az, amiről most írni fogok, de úgy gondoltam, hátha. Egy próbát biztos, hogy megér. ;)

Főleg bizonyos albumokat szoktam hallgatni, amiket folyton váltogatok. Merthogy néha annyi ideig tart egy-egy fejezet megírása, hogy két-három albumot is végighallgatok. 
De akkor vegyük is végig őket. ;)

Fish! - Csinálj egy lemezt

Nem ismerem a Fish!-t olyan régóta, de hamar belopták magukat a szívembe. Éppen ezért nagyon sokszor hallgatom a számaikat. Bár magyar banda, de ahhoz képest szerintem nagyon jó zenét játszanak. Életem első olyan koncertje, amit igazán élveztem az övék volt és ez az élmény örökké bennem él majd! :)

Muse - Origin of Symmetry

Nem tudom, hogy pontosan hány éve vagyok Muse rajongó, más néven muser, de az biztos, hogy már nagyon régóta. Eddig bármelyik számukat hallottam, egy olyan se volt, ami ne tetszett volna. És most, hogy nemsokára kijön a legújabb albumuk, újult erővel hallgatom a számaikat. De akármennyire is szeretem minden albumukat és számukat, a kedvencem akkor is az Origin of Symmetry.

Hungária - Rock and Roll

Ez az album egy örök klasszikus. Mindig fel tud vidítani és legszívesebben felpattannék és táncolnék, amíg véget nem ér, aztán újraindítanám, amíg már járni se tudok. Nagy köszönet a szüleimnek azért, hogy anno ilyeneket hallgattak! :)

Ennyi lett volna mára. :) E mellett persze még sok különálló számot hallgatok, van egy playlist-em is, de nehéz lett volna mindegyiket leírni, mivel van vagy 100 szám rajta. 

Ha esetleg belehallgattok, mondjátok majd el, hogy hogy tetszettek nektek! :)

3. Fejezet - Felkészülés

Sziasztok!

Ebben a fejezetben egy új főszereplő tűnik fel, és az ő szemszögéből is fog játszódni. Ez az első, de nem az utolsó alkalom, hogy változtatom a szemszöget. Sokszor teszek majd így, de mindig jelezni fogom, hogy éppen kiről íródik.

Ez a fejezet új lesz mindannyiótok számára, hiszen az előző írásomban (blog) sem volt benne.

Remélem tetszeni fog nektek! :)

Puszi: KirgarraKR

Egy verejtékcsepp gördült végig az arcomon. A ruhámat néhány helyen átitatta az izzadtság. Nem is csoda, hiszen már egy nagyon hosszú távot lefutottam. Tudtam, hogy nemsokára elérem a határaimat, ezért elkezdtem lelassítani. Ahogy egyre csökkent a sebességem, úgy egyre jobban  éreztem, hogy mennyire lefárasztott az elmúlt néhány óra. Sokkal inkább fizikailag, mint szellemileg. Mióta a bátyám, Aaron értesített arról, hogy új küldetést fogunk kapni, csak ezen járt az agyam. Muszáj volt kimozdulnom egy kicsit a lakásból, ezért döntöttem úgy, hogy futni megyek. Ez az egyhangú tevékenység megnyugtatott és alkalmat adott arra, hogy elmerengjek a bátyám furcsa viselkedésén.

'Éppen könyvet olvastam, amikor Aaron hirtelen kivágta az ajtót és mint egy elefánt, úgy csörtetett be rajta. Lábait erősen csapkodta a padlóhoz és dühösen nézett rám sötét szemeivel. A könyvet félretéve várakozóan néztem rá. Fogalmam se volt, hogy mi baja lehetett, hiszen amikor legutoljára láttam, még minden rendben volt vele. Most azonban úgy nézett ki, mintha valaki az orra elől vette volna el a kedvenc sütijéből az utolsó szeletet, vagyis nagyjából úgy, ahogy általában szokott. Valami mégis más volt benne. Nem tudom, hogy mi történhetett, de akármi is volt az, nagyon feldühíthette.

Éppen szólásra nyitotta volna a száját, amikor megcsörrent a telefonja. Dühösen fújtatott, majd mérgesen beleszólt a telefonba. Ahogy a túloldalon válaszolt valaki, Aaron arckifejezése megváltozott. Rám nézett, majd a szoba másik végébe ment, és járkálni kezdett. Szemeimet végig rajta tartottam, mert tudtam, csak akkor tesz így, ha fontos ügyről van szó. 

A beszélgetés végeztével azonnal odajött hozzám. Hozzászoktam már a hangulatváltozásaihoz, ezért nem lepett meg, amikor izgatottságot láttam felcsillanni a szemében. Most már teljesen máshogyan viselkedett, mint az előbb. 

- Új feladatot kaptunk. A részleteket még nem közölték, majd az esti gyűlésen mindent elmondanak. Készülj fel! 

Alig bírt egy helyben maradni, látszott rajta, hogy legszívesebben máris menne és akár egyedül is végrehajtaná a küldetést. Ő az a fajta volt, aki mindig fejjel rohant a falnak. Soha nem gondolkodott, csak cselekedett. Én mindig alaposan átgondoltam minden lehetőséget, majd hosszas elemzés után kiválasztottam a leghatékonyabb módszert. Éppen ezért egészítettük ki ilyen jól egymást. Én megterveztem a küldetés végrehajtását, együtt pedig végrehajtottuk azt. Erőben persze én se maradtam el sokban a bátyámtól. A különbség annyi volt, hogy ő vagy 10 centivel magasabb volt nálam és a testalkata leginkább egy szekrényhez volt hasonlatos. Rengeteg izom volt rajta, ami vad külsőt kölcsönzött neki. Emiatt szinte mindenki félt tőle, akivel szembekerült. 

Én ellenben éppen alacsonyabb és kevésbé izmos voltam, de az átlagnál így is erősebb volt a testfelépítésem. Harcban mindkettőnk képességeit kiválóan tudtuk alkalmazni, nem véletlen, hogy mindig minket hívtak a legnehezebb küldetésekhez. Mi voltunk a legjobbak. Senki sem verhetett meg minket.

Aaron ismét izgatottan járkált fel-alá, már nyoma sem volt az előbbi dühös hangulatának. Mindig lelkes lett, amikor új küldetést kaptunk. Már jó ideje nem voltunk terepen, ezért én is örültem neki. Az izgalomtól bizseregni kezdett a bőröm. Minden küldetés előtt így éreztem. Szomjaztam az akcióra. Tudtam, hogy én és a bátyám együtt mindenre képesek vagyunk.

Aaron láthatóan úgy gondolta, hogy nem aktivizáltam magam elég gyorsan, ezért odajött hozzám és kihasználva erejét, felhúzott a székről, majd elkezdett maga után rángatni. Ha nagyon szerettem volna, akkor ki tudtam volna szabadulni a szorításából, de rég láttam ilyen lelkesnek, ezért hagytam, hogy vezessen. Amikor rájöttem, hogy merre tartunk, már túl késő lett volna visszakozni. 

Az edzőterem felé rángatott. Mivel éppen ebédidő volt, ezért rajtunk kívül senki sem volt ott, így hát azt az eszközt használtuk, amelyiket csak akartuk. Itt mindent megtaláltunk, ami csak kellett egy edzéshez. Egy óriási terem volt ez, tele sporteszközökkel és harci felszereléssel. Már éppen mentem volna a kedvenc tőrjeim felé, hogy gyakoroljam egy kicsit a dobást, amikor Aaron elkezdett az ellenkező irányba vezetni. A küzdőtér felé. 
Eszembe jutott, hogy nemrég azt ígértem neki, hogy párbajozni fogunk. Már akkor megbántam az ígéretem, de már sajnos nem vonhattam vissza. 
Felvettük a kezdő pozíciót, majd vártuk, hogy az egyikünk elkezdje a támadást. Már előre tudtam, hogy ez egy sokáig tartó és kimerítő harc lesz.'

Már csak attól, hogy eszembe jutott a párbaj, elkezdett fájni minden végtagom. Sokáig küzdöttünk. Az ebédről visszajövők körénk gyűltek, hogy lássák, melyikünk győz. Fogadásokat kötöttek és hangosan buzdítottak minket. Végül amikor láttuk, hogy nem fogjuk tudni legyőzni egymást, kiegyeztünk egy döntetlenben. Utána visszavonultam a szobámba, hogy lazítsak egy kicsit, de túl izgatott voltam, ezért ki kellett mozdulnom. Eredetileg sétálni indultam, de aztán úgy éreztem, hogy muszáj futnom. Egy ismeretlen erő hajtott, és én nem álltam ellen neki. 
Amikor visszaértem a bázisra, már a végkimerülés határán álltam. Lezuhanyoztam, majd bezuhantam az ágyamba és a sok mozgástól kimerülten rögtön álomba merültem.
Nem sokkal később a bátyám jött felkelteni. Mindjárt kezdődött a gyűlés.

***

Az új feladatunk az volt, hogy megtaláljunk és elraboljunk egy lányt. Nem tudtuk pontosan, hogy miért, de nagyon fontos volt az angyalok számára, ezért muszáj volt előbb odaérnünk, nehogy megszerezhessék őt. Úgy gondoltuk, hogy a lány valamilyen módon segítséget nyújthat az angyaloknak, ezért meg kellett akadályoznunk őt ebben. Hiszen vadászok voltunk. Az angyalok ősi ellenségei. A kezdetektől fogva vadásztunk rájuk, mert ők csak mindig csak rosszat hoztak az emberiségre. A vérünkben volt az angyalölés.

Aaron és én izgatottan vágtunk neki a legújabb küldetésnek, bízva a sikerben.

2015 - Reading challenge

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy idén bevállalok egy olvasós kihívást. Keresgéltem egy kicsit az interneten és meg is találtam a megfelelőt. Kinyomtattam és kiragasztottam a szobám falára. Elsőre kicsit nehéznek tűnt, de azóta már kipipáltam egy pár pontot, köztük:
'Olvass el egy könyvet, ami több, mint ötszáz oldal' 
'Olvass el egy könyvet, amiből film is készült.'
'Olvass el egy könyvet, aminek szereplői nem emberek.'

Lehet, hogy az 50 pont soknak tűnik, de egész jól lehet vele haladni. Többféle értelmezési mód is létezik. Van, aki egy könyvet több helyre is kipipál és olyan is van, aki mindegyikre egy külön könyvet olvas el.
Szerintem ez egy nagyon jó kihívás. Engem arra ösztönöz, hogy minél több könyvet elolvassak, ezért örülök, hogy megtaláltam. Év végére kiderül, hogy mennyire nagy fába vágtam a fejszémet. Igyekszem úgy válogatni a könyvek között, amiket szeretnék elolvasni, hogy egy pontot teljesíthessek velük. Most éppen egy olyan könyvet olvasok, aminek az írója egy nő, ezzel teljesítve a 9. feladatot. :)
Ha van esetleg egy kihívás, amit szeretnétek, hogy megcsináljak, akkor írjátok meg kommentben! :)

Megkerestem magyarul is, ha valaki nem értené meg:

Olvass el...

1. egy könyvet, ami több, mint ötszáz oldal. 

2. egy klasszikus romantikus könyvet.

3. egy könyvet, amiből film is készült.

4. egy könyvet, ami ebben az évben jelent meg.

5. egy könyvet, aminek a címében számjegyek szerepelnek.

6. egy könyvet, aminek szerzője még nincs 30 éves.

7. egy könyvet, aminek szereplői nem emberek.

8. egy vicces könyvet.

9. egy könyvet, amit nő írt.

10. egy misztikus vagy krimi könyvet.

11. egy könyvet, aminek címe csupán egy szóból áll.

12. egy novelláskötetet.

13. egy könyvet, ami egy máik országban játszódik.

14. egy szépirodalmi művet.

15. egy népszerű szerző első könyvét.

16. egy könyvet, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam.

17. egy könyvet, amit egy barátom ajánlott.

18. egy Pulitzer Díjas művet.

19. egy igazi történeten alapuló könyvet.

20. egy könyvet az "Ezeket egyszer el kell olvasnom!" listám aljáról.

21. egy könyvet, amit édesanyám szeret.

22. egy könyvet, ami ijesztő.

23. egy több mint százéves művet.

24. egy könyvet, amit csupán a borítója alapján választottam ki.

25. egy könyvet, amit még az iskolában kellett volna elolvasnom.

26. egy memoárt.

27. egy könyvet, aminek egy nap alatt a végére lehet érni.

28. egy könyvet, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek.

29. egy könyvet, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni.

30. egy könyvet, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem.

31. egy könyvet, amiről rossz véleményeket hallottam.

32. egy trilógiát.

33. gyerekkorom egy könyvét.

34. egy könyvet, amiben szerelmi háromszög van.

35. egy könyvet, ami a jövőben játszódik.

36. egy könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik.

37. egy könyvet, aminek a címében szerepel egy szín.

38. egy könyvet, ami megríkatott.

39. egy varázslatos könyvet. (amiben van mágia)

40. egy képregényt.

41. egy könyvet, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit.

42. egy könyvet, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el.

43. egy könyvet, ami a szülővárosomban játszódik.

44. egy könyvet, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott.

45. egy könyvet, ami karácsonykor játszódik.

46. egy könyvet, aminek írójának monogramja megegyezik az enyémmel.

47. egy drámát.

48. egy betiltott könyvet.

49. egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle.

50. egy könyvet, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig.

2. Fejezet - Fontos feladat

Sziasztok!

Valószínűleg a fejezeteket mindig csak esténként/éjszakánként rakom majd fel, mert ilyenkor tudok csak hatékonyan írni. Nappal annyit ülhetek a számítógép előtt, amennyit csak akarok, akkor se fogok tudni begépelni egy értelmes mondatot. Nem tudom, hogy ez miért lehet. :D
Remélem, hogy tetszeni fog nektek az új fejezet! :)

Puszi: KilgarraKR

2. Fejezet - Fontos feladat

Pár hónappal később

Az angyalok egy csodálatos helyen éltek. Senki sem tudta pontosan, hogy hol van, de mindenki könnyedén bejuthatott, aki érdemes volt rá. A világ különböző pontjairól nyíltak portálok, amik csak azokat engedték át, akik ide tartoztak. Így eddig még egy ellenségünk se tudott bejutni.

Az egész hely egy kis városból állt, amit egyik irányból egy hegy, másik irányból pedig egy nagy rét határolt. Mindenkinek volt egy kis háza. Nem túl nagy, de nagyon otthonos. Amikor éppen nem volt semmi dolgunk, ez egy tökéletes hely volt arra, hogy kipihenjük magunkat. Persze ilyen nagyon ritkán volt, mivel mindig új feladatokkal láttak el minket.

Az itt töltött időm alatt sok mindent megtudtam, többek között azt is, hogy az angyalok nem öregszenek tovább a haláluk után. Nem mindenki halt meg ugyan akkor, ezért az angyalok nem egyidősek.

Sok mindent megengednek nekünk, de azért van pár alapszabály. A legfontosabb az, hogy nem avatkozhatunk bele az éppen történő dolgok menetelébe. Ha megtennénk, az komoly gondokat okozna.

Megtudtam azt is, hogy az angyaloknak személyiségüktől függően a fehér, a szürke, vagy a fekete árnyalataiban játszanak a szárnyaik. Minél sötétebb színű a szárnyad, annál több rossz dolgot tettél életedben.

Az angyalok társadalma alapvetően két csoportra bomlik: a fehér és a fekete szárnyúakra. A fehér szárnyúak mindig is próbáltak segíteni az embereknek, míg a fekete szárnyúak hátráltatják őket. Mi mindig is próbáltunk békét teremteni, de folyamatos viszályok alakultak ki a fekete szárnyúaknak köszönhetően.

Ők mindent megtesznek, hogy az emberek szenvedjenek. Akire egyszer rászállt egy gonosz angyal, annak többé nem lesz boldog perce, amíg csak él. Nemrég megtudtam, hogy mivel én is egy angyaljelölt voltam, ezért rám küldtek egy gonosz angyalt. Ő volt az oka annak, hogy a szüleim meghaltak és a bátyám eltűnt. Szerette volna, ha megtörök és valami nagyon rosszat teszek. Bizonyos szempontból el is érte, hiszen öngyilkos lettem. Emiatt lett a tollaim vége fekete.

Akik azt hiszik, hogy a halál után csak pihenésből fog állni az életük, nagyot tévednek. A képességeinktől függően kapunk feladatokat. Ezeket a Tanács szabja ki. Ők azok, akik ügyelnek az egyensúlyra és a békére. Nélkülük elveszettek lennénk.

Éppen a házamban tartózkodtam élvezve, hogy végre van egy kis szabadidőm, amikor valaki kopogtatott az ajtón.

-   Ugye nem zavarlak, Claire?

Sean volt az, egy újdonsült barátom. Ő azon kevesek közé tartozott, akik angyalként születtek, mivel a szülei is azok voltak. Sajnos ez nem igazán vált a javára. A szülei a fekete szárnyúak közé tartoztak, így neki is ilyenek a szárnyai. Nagyon ritka, hogy ilyen történik. Sean szárnya színe nem tükrözi a belsőjét.

Amikor megszületett, a szülei elhagyták. A mi csapataink találták meg. Képtelenek lettek volna otthagyni, ezért elhozták. Szerencsére nem bánták meg. Sean azóta is keményen dolgozik minden nap és szárnya színének ellent mondva sokkal több jó dolgot cselekedett, mint sokan mások.

-   Nem zavarsz. Gyere be nyugodtan. Milyen híreid vannak számomra? – odajött, kihúzta a mellettem lévő széket és leült rá. Majd lelkesen, arcán egy széles mosollyal belefogott a mondandójába.

-   A Tanács hívatott téged. Úgy tudom, hogy egy különleges feladattal fognak megbízni. Most kell odamenned. – izgatottan hadonászott kezeivel. – És képzeld csak! Engem is hívtak!

Mosolyogva figyeltem őt. Nem láttam még soha ennél boldogabbnak. Örültem, hogy a Tanács őt is hívatta. Reménykedtem abban, hogy kap egy feladatot, amitől fontosnak érezheti magát és végre meg tud felelni az elvárásainak.

***

Nem sokkal később már a Nagyterem ajtaja előtt álltunk. Izgatottan és félve néztünk egymásra. Még soha nem voltunk itt. Sean sem, pedig ő már évek óta az angyalok között élt.

Kinyílt az ajtó és egy nő lépett ki rajta.

-   Most már bemehettek. Sok sikert! – mosolygott ránk.

Amikor beléptünk a Nagyterembe, csodálatos látvány tárult a szemeink elé. Egy kör alakú, hatalmas helyiségben találtuk magunkat. A plafon magasan volt a fejünk fölött. Óriási fehér oszlopok tartották, amikre gyönyörű mintákat faragtak. A padlón egy mozaikkép volt, ami egy fekete és egy fehér szárnyú angyalt ábrázolt, akik mosolyogva kezet fogtak egymással. Immáron évezredek óta ez volt a Tanács célja.

A terem másik végében egy emelvényen ültek a tanácstagok. Legtöbbjük mosolyogva nézte ámuldozásunkat. A következő pillanatban az egyik tanácstag felállt, végignézett társain, majd megszólat.

-   Legyetek üdvözölve a Nagyteremben! Gondolom, már sejtitek, hogy miért hívattunk ide titeket. – tartott egy kis hatásszünetet, majd folytatta. – Van egy megbízásunk számotokra. Úgy döntöttünk Claire, hogy már elég tapasztalatot szereztél ahhoz, hogy elvégezhesd ezt a feladatot, de mivel ez egyedül túl nagy teher lenne, ezért adunk melléd egy segítőt. – intett karjával Sean felé.

Már nagyon kíváncsi voltam a feladatomra, azonban egyelőre az izgatottságomat megtartottam magamnak. Rámosolyogtam Sean-ra, majd figyelmemet megint az emelvény felé fordítottam.

-   A feladat, amivel megbízunk téged az, hogy védelmezd meg az egyik halandót minden bajtól. Mint azt már bizonyára tudjátok, egyre többen állnak át a sötét oldalra, így mi egyre kevesebben vagyunk. – jelentőségteljesen végignézett rajtunk, majd folytatta – Egészen eddig kerestük azt az embert, aki majd véget vethet az angyalok közti viszálynak. Most végre ráleltünk. Nem eshet semmi baja, így hát arra kérnénk titeket, hogy védelmezzétek meg, mindenáron! Rajtatok múlik, hogy hogyan alakul mindannyiunk sorsa. Küldünk majd segítségül egy csapatot. Ők majd figyelnek arra, hogy ne juthasson közel hozzátok senki. Azonban az, amíg összeszedjük ezt a csapatot, időbe telik. Addig legyetek nagyon óvatosak!

Kicsit megrémültem a szavaitól. Nem kaptunk semmilyen kiképzést támadás esetére. Erre létezik egy külön csapatunk, akik minden angyalt megvédenek.

-   Most pedig távozzatok békével és keressétek meg a halandót!

***

Órákkal később fel-alá járkáltam a szobámban azon gondolkodva, hogy mégis hogyan tudnék én bárkit is megvédelmezni anélkül, hogy kárt tennék valakiben. Nem voltak meg hozzá a kellő képességeim. Az angyalok egy részének idővel kialakul egy erősebb rész a szárnyukon. Akinek igazán fejlett ez a képessége, annak olyan éles ez a rész, mint egy penge. Nem véletlen, hogy közülük kerülnek ki a védelmezőink.

Nyugtalanságomat Sean is érzékelte, és próbált megnyugtatni. Örültem, hogy itt van nekem. Legalább egyvalakire számíthatok. Nem akartam őt se, meg az angyalokat se cserben hagyni, így hát elhatároztam, hogy megvédem a lányt.

Életem legfontosabb feladata előtt álltam. Féltem, de tudtam, hogy muszáj lesz teljesítenem. Így hát elindultam. Elindultam, hogy megkeressem a lányt, akin mindannyiunk sorsa múlt.

Top 5 film

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy most nem könyvekkel kapcsolatban írok, hanem olyan filmeket mutatok be nektek, amiket szerintem érdemes megnézni. :)

A felsorolt filmek közül mindegyiket imádom és szeretném terjeszteni őket, mert nagyon sok a mondanivalójuk. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én az olyan filmeket szeretem, amiket napokig tudok gondolkodni. Szeretek minden lehetőséget elképzelni.

Öt filmről fogok írni egy rövid ajánlót. Remélem tetszeni fog! :)

Puszi: KilgarraKR

Mesterséges értelem (Artificial Intelligence)

Még nagyon kicsi voltam, amikor először láttam ezt a filmet. Nem is tetszett annyira, mert túl ijesztőnek találtam. Persze nem is nagyon tudtam, hogy miről szól, mert nem tudtam átérezni a történet mélységét.

Pár évvel később eszembe jutott egy jelenet a filmből, ezért elhatároztam, hogy teszek egy próbát vele. Még azon a héten megnéztem, és ahogy véget ért, rögtön be is került a kedvenc filmjeim közé.

Mindig is szerettem a robotokról szóló történeteket, de ez mindegyiket felülmúlja számomra. Pontosan lefesti a helyzetet, ami akkor alakulna ki, ha léteznének teljesen emberi robotok. Mindig lenne bennünk egy olyan érzés, hogy mi jobbak vagyunk a robotoknál, mert mi élünk. De mi van akkor, ha egyszer az emberek alkotnak egy olyan robotot, aminek vannak érzései? Nem pont azok tesznek minket emberré? Akkor nem kéne a robotra is úgy tekintenünk, mint egy emberi lényre? 

A film egy érző robot kisfiú történetét mutatja be. Nagyon szép történet, remek színészekkel.

Figyelem! Csak akkor nézd meg, ha kicsit borongós, sírós, melankolikus hangulatban vagy!

Főszereplők:      Haley Joel Osment
                         Jude Law

Donnie Darko

Ez az a fajta film, amit soha nem értesz meg igazán, akármennyit is gondolkodsz rajta. Minden alkalommal, amikor újranézem, újabb és újabb dolgokat veszek észre. Olyan történéseket, amiket nem is lehet elsőre megérteni. Éppen ezért mindig, amikor leülök a film elé, tud valami újat nyújtani nekem, így soha nem fogom megunni. J

Sok téma keveredik a filmben, de a fő szál az időutazáshoz kapcsolódik. Az egész film az utolsó jelenetre épül fel, arra készíti fel a szereplőket és a nézőket is egyaránt. Akkor értjük meg, hogy mi miért történt, hogy kinek mihez volt köze. És ez az a jelenet, amin minden alkalommal elsírom magam.

Ha szeretnél megijedni egy kicsit, de nevetni és sírni is, akkor ez a tökéletes film számodra! 

Főszereplők:     Jake Gyllenhaal

                        Maggie Gyllenhaal

                        Holmes Osborne 

Hatodik érzék (The Sixth Sense)

Ez a film első alkalommal üt igazán. A végén olyan csavar van, amire a legtöbb néző egyáltalán nem számít. Az egész film alatt gyanítasz valamit, de sose tudhatod biztosra, és amikor a végén kiderül, hogy mi történt, akkor eldobod az agyad!

A film egy kisfiúról és egy férfiről szól. A kisfiú folyton furcsán viselkedik és senki sem tudja, hogy miért. Rejtélyes nyomok jelennek meg a testén, furcsa dolgokat mond, és nem mellesleg látja a szellemeket. A férfi egy gyermekpszichológus, aki szeretne segíteni neki, mert nem hiszi el, hogy tényleg szellemeket lát.

Hátborzongató film ez. Az elején feláll a szőr a hátadon, a közepén egy takaróba bújva lesel ki a kezeid közül, a végén pedig a padlóról kaparod fel az állad. De mindez megéri, mert a végén egy csodálatos élménnyel gazdagodsz. :)

Főszereplők:      Haley Joel Osment

                         Bruce Willis

                         Toni Collette

Interjú a vámpírral (Interview with the Vampire) 

Ha csak a színészeket vennénk figyelembe ennél a filmnél, már akkor is biztos, hogy bekerült volna a kedvenceim közé. Nem mindennapi páros ez, mindketten a legtöbbet hozzák ki magukból a film alatt.

Mostanra már nem igazán szeretem a vámpíros történeteket, de ezt az egyet mindenképpen érdemes lenne megnézni/elolvasni (könyvben is van! :) ). Nem tudom, hogy pontosan mennyi idő telik el a film közben, de az biztos, hogy rengeteg. Éppen ezért nagyon sokszínű. Több korban és több helyen is játszódik, ugyanazokkal a főszereplőkkel. 

A film elején a jelenben vagyunk. Egy újságíró összefut az egyik főszereplőnkkel, akiről kiderül, hogy vámpír. Az újságíró nem akar hinni neki, de azért meghallgatja. A vámpír elkezdi elmesélni életének történetét.

Nagyon szeretem ezt a filmet és mindenképpen ajánlom nektek is! A vámpírok ebben a történetben nem csillognak és nem is szeretnek bele egyszerű halandókba, de az biztos, hogy nagyon jól néznek ki! ;)

Főszereplők:       Brad Pitt

                          Tom Cruise

Forrest Gump

Szerintem mindannyian hallottatok már erről a filmről. Én személy szerint minden évben megnézem. Egyszerűen nem tudom megunni. Egyszerre vicces, szomorú és mély tartalmú. Olyan élethelyzetek vannak benne, amik nagyon is valósak és rengeteg ember küzd meg velük nap mint nap. Ezeket a jeleneteket mégis elfedi a film humora. 

Rengeteget szoktak idézni a filmből, néhány mondata szállóige lett. Nekem ezek a kedvenceim:

"Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja, mit vesz belőle."

"Mindennap történnek csodák. Nem mindenki hiszi, de hogy történnek, az biztos."

"Fuss, Forrest, fuss!"

Főszereplők:      Tom Hanks

                         Gary Sinise

                         Robin Wright     

1. fejezet - Visszatérés

Sziasztok!

Kicsit elkéstem a mai fejezettel, már majdnem éjfél van, amikor ezt írom. Elnézést kérek ezért, sűrű napom volt.

Remélem tetszeni fog nektek az új fejezet. Mondjátok majd el a véleményeteket! :)

Puszi: KilgarraKR

Abban a pillanatban, ahogy a testem becsapódott a földbe, minden elmúlt. Nem éreztem semmit, csak lebegtem. Testetlen alak voltam, ami úszott a semmiben.

Fény vett körül. Az a fajta, amiről mindig is azt rebesgették, hogy a halál után várni fog. Viszont egyik szülőm se volt itt. Nem vártak az „alagút végén”, ahogy azt reméltem.

Valami furcsa érzés fogott el, olyan, amit már régen nem tapasztaltam. Aztán rájöttem, hogy mi az. Nyugalom.

Most, hogy a fájdalom, ami már évek óta a részem volt megszűnt, végre felszabadultam. Nem nyomta többé semmilyen teher a vállamat. Nem kellett senkiért se aggódnom.

Aztán valami megváltozott. Már nem csak testetlen alak voltam. Igazi, élő formát öltöttem.

Meglepetten tapogattam végig a testemet. Nem hittem a szememnek. Életben voltam! Hogyan lehetséges ez?

Nem értettem, hogy hogyan történhetett ez, de nagyon örültem neki. Mosollyal az arcomon nézegettem magam, mert tudtam, hogy nem volt hiábavaló annyit szenvednem. Kaptam még egy esélyt.

Megfordultam, hogy körülnézzek, de valami furcsát vettem észre a hátamon. A fejemet oldalra fordítva próbáltam odapillantani, hátha sikerül megpillantanom a rejtélyes dolgot. Amikor végül megláttam, hogy mi az, meglepettségemben sikkantottam egyet.

Szárnyak voltak a hátamon! Igazi, tollas szárnyak. Hátranyúltam és megtapogattam őket. Habár puhának néztek ki, tapintásra mégis erősek voltak. Gyönyörű színük volt. A szárnyam íve és a tollak széle fekete volt, az összes többi helyen hófehér színt öltött. Nem tudtam betelni a látványukkal. Megpróbáltam mozgatni őket, de sehogy sem akart sikerülni a művelet.

Amikor már megfájdult a nyakam a sok hátrafelé nézéstől, inkább a testem többi részét vettem szemügyre, hátha ott is történt valamilyen változás.

Az öltözékem már nem farmerből és pólóból állt, hanem egy fehér ruha volt rajtam. Fogalmam se volt, hogy miből készült. Ilyen anyagot még sohasem láttam. Szinte mintha élt volna a ruha. A mellrészére sok apró, igazi virág volt tűzve, és amikor odahajoltam, hogy megszagoljam őket, kellemes virágillat szállt az orromba. A ruha pántját a nyakamon lehetett megkötni és szabadon hagyta a hátam egy részét. A ruha fazonja nagyon kiemelte az alakomat. Pont ott tapadt, ahol kell, máshol pedig éppen annyira volt bő, hogy kényelmes legyen. Elégedetten szemléltem magamat. Még soha nem éreztem ennyire szépnek magam.

Mosolyogva fordultam meg, hogy körülnézzek, de amikor egy nő arcával találtam szembe magamat, hamar lefagyott a mosoly az arcomról. Nagyon megijedtem és már éppen futásnak eredtem volna, amikor észrevettem, hogy neki is szárnyai vannak, amik inkább szürkék voltak, mint fehérek. Továbbra is meg voltam rémülve, de most már kíváncsi is voltam. Tudni akartam, hogy mi történt velem, és hogy hol vagyok. Úgy tűnt, hogy ez a nő minden kérdésemre választ adhat.

Félénken pillantottam az arcára, de nem az fogadott, amire számítottam. A nő mosolygott rám. Szeretetteljes mosoly volt ez, az a fajta, amivel az anyukád szokott rád nézni.
A harmincas évei vége felé járhatott, szőke haja lágyan keretezte szív alakú arcát. Kék szeme csak úgy ragyogott boldogságot tükröző arcán. Ajkainak vége felfelé kunkorodott, ahogy megértéssel nézett rám.

Végül összeszedtem minden bátorságomat és megkérdeztem:

-   Ki vagy te?

Pár másodpercig csak nézett rám. Tetőtől talpig végigmért. Arcán elégedettség suhant át. Egy kicsit még mindig tartottam tőle, de ezen az érzésen mostanra már teljesen felülkerekedett a kíváncsiságom.

-   A nevem Helena. Engem küldtek hozzád, hogy útbaigazítsalak és elmagyarázzam a rendszerünk működését. 

-   Pontosan hogy érted azt, hogy a rendszeretek? Milyen rendszer? – kérdeztem.

-   Te még teljesen új vagy itt nálunk. Még semmit nem tudhatsz rólunk. De hidd el, hamarosan megtudod. Ehhez viszont arra kérlek, hogy most kövess!

Nem tudom, hogy miért, de teljesen megbíztam benne. Az egész lényéből olyan pozitív energia sugárzott, amilyet még nem tapasztaltam ezelőtt. Anélkül, hogy többet tudtam volna róla, éreztem, semmi okom nincs arra, hogy féljek tőle. Így hát követtem.

Előttünk egy átjáró magasodott. Pontosan úgy nézett ki, mint ahogy a filmekben szokott. Fehér fényből állt. Helena átsétált rajta és eltűnt a szemem elől. Egy pillanatra megtorpantam. Nem tudtam, hogy mi vár rám az átjáró túloldalán. Aztán eszembe jutottak a földi életem során kihagyott lehetőségeim. Mennyivel jobban alakulhatott volna az életem, ha megragadok minden lehetőséget, amit elém tárt a sors!

Így hát úgy döntöttem, hogy átmegyek. Amikor a testemhez ért, olyan érzés volt, mintha vízben lennék, de én magam nem lettem vizes, így hát haladtam tovább.

Ahogy az utolsó porcikám is átért, meglepetten állapítottam meg, hogy a Földön vagyok. Nem, nem is csak a Földön. A szülővárosomban. Ott, ahol nemrég véget vetettem az életemnek. Még mindig nem tudtam, hogy hogyan lehetek életben, de bíztam abban, hogy később minden kérdésemre választ kapok.

Az egyik legforgalmasabb úton haladtunk végig, és amikor megláttam az egyik osztálytársamat, odaintettem neki, de ő teljesen figyelmen kívül hagyott. Nem értettem. Amikor közelebb ért hozzám, meg akartam érinteni, de a következő pillanatban egyszerűen keresztül sétált rajtam. ’Nem látnak engem. Láthatatlan vagyok mindenki számára.’ – tudatosult bennem.

Habár én láttam őket, akkor sem teljesen úgy, mint régen. Most már láttam a valódi énjüket. Mindegyiküket körülvette az aurájuk. Életemben is tudtam, hogy létezik az aura, de soha nem érdekelt különösebben. Sokan látják kiskorukban, de én még akkor sem észleltem.

Most viszont mindenkit körülvett, különféle színárnyalatokban. Ahogy sétáltam az emberek között, rengeteg színt láttam. Mindegyik szín az emberek jelenlegi hangulatát fejezte ki. Sok vidám színt láttam, de voltak sötétek is. Szomorúan néztem a szomorú emberek auráit. Segíteni szerettem volna rajtuk.

- Megrettentő látni, ugye? Hogy valaki ennyire szenved. - megijedtem a hátam mögött hirtelen megszólaló hangtól. Egy ideje már el is feledkeztem arról, hogy követnem kéne Helenát. Túlságosan lefoglalt az új felfedezésem. - Most már elmondom neked. Azért vagyunk itt, hogy megmutassam neked a világ valódi énjét. Lesznek rettentő és borzalmas, de ugyanakkor csodálatos és megnyugtató élményeid is. Most megláthatsz egy olyan világot, ami eddig rejtve volt előtted.

- De miért én? Hogy kerülök én ide?

- Különleges vagy, Claire! – Egy pillanatra meglepődtem azon, hogy a nevemen szólított, de aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg mindent tud rólam. - Születésed óta olyan tiszta a lelked, amilyen csak nagyon ritkán fordul elő. Mindenképpen szükségünk volt rád.

Még most sem értettem pontosan, hogy miért velem történik ez. Hiszen én is tettem rossz dolgokat. Az igaz, hogy soha nem bántottam senkit se szándékosan, de azért nem voltam egy szent.

A következő pillanatban Helena megfogta a kezem és már egy teljesen más helyszínen voltunk.

- Huh, ezt megtanítod majd nekem is?- kérdeztem kicsit szédülve, de vigyorogva.

- Mindent a maga idejében, Claire.- válaszolta sejtelmes hangon. Jó lett volna, ha végre megtudok mindent, de egyelőre türelmes maradtam.

Körülnéztem. Felismertem a helyet, ahol voltunk. A kórház volt, ahol mindkét szülőm meghalt a balesetüket követően. Apukám halálánál csak kilenc éves voltam, de a bátyám már tizenöt. Az emlék hirtelen ragadott magával.

'- Ne aggódj, Kiscicám!- A becézés hallatán egy kicsit jobb kedvem lett. Ha szomorú voltam, Colt, a bátyám, mindig így hívott. Felemelte a kezét és átkarolt, én pedig hozzábújtam, amilyen szorosan csak tudtam. Úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlott volna rajta. Lehet, hogy így is volt. - Minden rendben lesz. Apu rendbe jön, és szépen együtt hazamegyünk.

- Megígéred, hogy minden jó lesz?- kérdeztem. A könnyeim kicsordultak a szememből, de Colt odanyúlt és letörölte őket.

- Persze, hogy így lesz! De ha nem, akkor én még mindig itt leszek neked! Örökkön örökké, emlékszel?- biztató mosoly ült ki az arcára. Fekete haja a szemébe lógott, de őt nem zavarta. Kék szemével szeretetteljesen nézett rám. Megbabonázott a tekintete és elálmosodtam tőle.

Átmásztam az ölébe, majd arcomat a mellkasába fúrtam. Egyik karjával körbeölelte a testem, a másikkal a fejemet simogatta és közben megnyugtató szavakat mormogott a fülembe. A hangja különös erővel bírt. Pillanatok alatt elaludtam.

Pár órával később egy nővér jött oda hozzánk. Azt mondta, hogy sürgősen beszélnie kell a bátyámmal.

- Bármit is akar mondani, azt Claire-nek is hallania kell!- jelentette ki Colt, ellentmondást nem tűrően.

- Hát jó, te akartad. - A hangjában semmilyen együttérzést nem lehetett hallani.

Akkor már rosszat sejtettem, de még volt okom reménykedni. Talán csak azt akarja közölni, hogy Apu felébredt és hazamehetünk. Akkor végre elfelejthetnénk mindent, ami eddig aggasztott minket. Végre boldogok lehetnénk.

Ahogy megszólalt, hangszínéből tudtam, hogy sajnos nem így van.

-   Sajnálom, de az Apukátok meghalt. Mi mindent megtettünk, de a sebei túl súlyosak voltak. Részvétem. – Miután ezt elmondta, még egyszer ránk nézett, majd sarkon fordult és elment.

Egy kis ideig fel sem fogtam a hallottakat. Majd ahogy értelmet nyertek a fejemben, hirtelen kitört belőlem a sírás. Átkaroltam Colt nyakát és minden tudtam, hogy minden bánatomat kisírhatom a vállán. Ő volt az, aki mindig is itt volt velem. És most már csak ő maradt nekem.

Ami a legjobban fájt, hogy éreztem, ő is szenved. A mellkasa meg-megrázkódott, szaggatottan vette a levegőt. Egy könnycsepp gördült végig az arcán, de próbálta előlem elrejteni. Rossz volt látni, ahogy szenved, így hát saját fájdalmam félretéve most én töröltem le az ő könnyét. Megsimogattam a fejét, majd elismételtem ugyanazt, amit ő órákkal ezelőtt mondott nekem.

- Minden rendben lesz Colt. – Átöleltem és a haját simogattam. Próbáltam gondoskodni róla. - Ne sírj! Kérlek szépen, ne sírj! Minden rendben lesz. - Egyikünk se bírta tovább, mind-kettőnkből kitört a zokogás és csak arra tudtunk gondolni, hogy már csak mi maradtunk egymásnak.'

Helena hangja rántott vissza a jelenbe.

- Az lesz a feladatod, hogy átsegíts egy lelket a túlvilágra. Ne félj, egyszerű lesz! – mosolygott rám.

- Ezt ugye nem úgy érted, hogy meg kell ölnöm?- hangomból őszinte rettenet érződött ki.

- Persze, hogy nem! Már semmit se tudunk tenni, látod?- rámutatott egy kisgyerekre. Az arca beesett volt, a haja le volt borotválva és a szeméből eltűnt a gyerekekre oly jellemző csillogás. Üres tekintettel meredt maga elé. Látszott rajta, hogy szenved. Már feladta. Többé nem reménykedett.

Rossz volt látni, hogy egy kisgyerek ennyire elhagyta magát. Segíteni szerettem volna rajta, de tudtam, hogy már semmit sem tehetek.

A következő pillanatban a feje hátrahanyatlott, a szeméből a maradék élet is eltávozott. Üveges szemmel meredt a plafonra és én tudtam, hogy vége. Éreztem. A gépek hangosan sípolva jelezték a kórház dolgozóinak a gyerek távoztát.

A szülők kétségbeesetten rázogatták gyerekük immár élettelen testét. Látszott rajtuk, hogy képtelenek elhinni, hogy vége. Egy világ tört össze bennük abban a pillanatban, hogy a kisgyerek meghalt. Hiszen olyan sok ideig küzdöttek!

Odasétáltam a kisgyerek testéhez és végigsimítottam az arcán. Ahogy a kezem hozzáért, egy, az előbbihez nem hasonlítható gyerek lelke szállt ki a testéből. Tudtam, hogy ő még mindig ugyanaz, mint akit az előbb láttam, de nem akartam elhinni! Neki csak úgy ragyogott a szeme. Majd kicsattant az egészségtől. Örültem, hogy legalább halálában boldog lesz.

Felé nyújtottam a kezemet, de ő habozott megfogni. Hátranézett és akkor megértettem. Félt itt hagyni a szüleit. Ismertem az érzést, én is átéltem már. Most mégsem tudtam semmit se tenni, hogy könnyebbé tegyem neki ezt.

- Sajnos az ő bánatukon már nem segíthetünk. Meg fognak békélni, hidd el! Csak kell nekik egy kis idő. Most gyere velem. Segíthetek neked.

Odasétált a szüleihez, adott nekik egy-egy puszit, és megsimogatta a síró anyja fejét.

Most, hogy elbúcsúzott tőlük, odajött hozzám és megfogta a kezem. Bőrünk érintkezésekor szikrák pattantak ki kezünk közül. Akkor már tudtam, hogy ő még sokra hivatott. Nem egy egyszerű ember volt, hanem olyan, mint én.

Leguggoltam mellé, arcát a két kezem közé fogtam és egy puszit adtam a homlokára. Felemeltem a kezem és végigsimítottam az arcán. Ösztönösen tudtam, hogy mit kell tennem.

Összefontam vele a kezeimet, majd átöleltem. A következő pillanatban halványulni kezdett. Még egyszer, utoljára rám mosolygott, majd végleg eltűnt, de én tudtam, hogy jó helyre került.

Odasétáltam Helenához, aki meglepetten nézett rám. Nem értettem a meglepettségének okát.

- Sokunknak csak sokadszorra sikerül egy lelket átkísérni a túloldalra. Nekem is hónapokba telt. Azért teszteltelek le, mert tudtam, hogy te különleges vagy. De nem gondoltam, hogy elsőre sikerülni fog. – Hangjából teljes ámulatot hallottam ki. Szemeivel tiszteletteljesen nézett rám. Nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy így kezeljenek. - Mostantól más feladatok várnak rád. Egy felsőbb szintre léptél. Komolyabb feladataid lesznek, de veszélyesebbek is. Úgy gondolom, hogy már felkészültél. Elviszlek a Tanács elé és ők mindent elmagyaráznak neked.

Nem tudtam, hogy mi lehet az a Tanács, de rábólintottam. Most már igazán kíváncsi voltam rá, hogy mi is folyik itt igazából.

Az új feladatomra is kíváncsi voltam. Szerettem volna minél többet segíteni az embereknek, ha már nekem senki se segített.

Top 5 könyv

Nagyon sok könyvet olvastam eddigi életem során és még rengeteget fogok. A szobámban már ki is alakítottam egy kis könyvtárat, benne közel száz könyvvel. Mindig jó érzés rájuk nézni vagy odaállni a polc elé és végigsimítani a gerincükön. Ugye most te is elképzelted a fejedben? :)

Nagyon sok könyvet imádok, de most a kedvetekért összeszedtem azt az öt könyvet, amit a legjobban szeretek. Ne kérjétek tőlem azt, hogy rangsoroljam őket, mert képtelen lennék rá. Egyszerűen lehetetlen különbséget tenni köztük, mert mindegyiket szeretem.

Na de akkor kezdjünk is neki! :)

Janne Teller – Semmi

Tavaly nyáron olvastam el ezt a könyvet, pedig már évekkel ezelőtt a kezeim közé akadt. Volt egy olyan ismerősöm, aki már olvasta és tőle tudtam meg, hogy mennyire súlyos témákat dolgoz fel a könyv. Azt javasolta, hogy amikor úgy döntök, hogy elolvasom, keressek egy helyet, ahol egyedül lehetek egy napig, hogy nyugodtan töprenghessek a könyvön, dührohamokat kaphassak, vagy elsírhassam magam. Kicsit féltem a könyvtől, de végül is azt tettem, amit az ismerősöm mondott.

Nyáron egy nyaraláson kezdtem el olvasni a Semmit, és azonnal a hatása alá vont. Már a könyv első oldala után úgy éreztem, hogy ezt a könyvet nekem írták. A kedvenc idézetem a könyvből is az legelső oldalról származik.

"Semminek sincs értelme.
 Ezt régóta tudom.
 Ezért semmit sem érdemes csinálni.
 Erre most jöttem rá."

Amikor kivégeztem a könyvet, egyszerűen elfogott az az érzés, hogy mennem kell valahova. Így hát elindultam Balatonfüred utcáin sétálni. Nagyon hosszan gyalogoltam, és közben végig a könyv járt a fejemben. Az igazság és a brutalitás ami a történetből áradt, teljesen megdöbbentett. Soha azelőtt nem olvastam még ilyen könyvet. Éppen ezért tetszett annyira.

Nagyon rövidke könyv, így hát ha van egy kis időd és a megfelelő hangulatban vagy hozzá, akkor ajánlom, hogy elolvasd. Tényleg nagyon „súlyos” könyv, úgyhogy ha egy kis szombat esti könnyű olvasmányra vágynál, nem ezt a könyvet ajánlanám neked.

Dean R. Koontz – Végsőkig

Éppen könyvet keresgéltem, mert már régóta nem szórakoztatott semmi az olvasáson kívül, de otthon nem találtam egyet sem, ami foglalkoztatott volna. Tudjátok, hogy van ez. Ott áll a könyvespolcodon öt könyv olvasatlanul, de te valami mást szeretnél olvasni. Valami teljesen újat.

Végül az egyik ismerősöm nyomta a kezembe a könyvet, hogy muszáj elolvasnom, mert nagyon jó. Haza is vittem és rögtön neki is álltam. Ez is azok közé a könyvek közé tartozott, amiket legszívesebben egy ültő helyedben kiolvasnál. Persze másnap suli volt, ezért nem valósíthattam meg a tervemet, de azért sikerült titokban becsempészni a padomba, így suttyomban óra közben is olvashattam.

Az író nem teketóriázott, rögtön belevágott a közepébe. Épphogy csak elkezdődik a könyv, máris történik valami izgalmas.

Azt hittem, hogy egy idő után ellaposodik a történet, de éppen ellenkezőleg volt. Ahogy egyre többet olvastam a könyvből, úgy egyre izgalmasabbá vált és én úgy akartam egyre többet belőle. Minden oldalon újabb meglepetés, fordulat várt, így nem tartott sokáig, amíg befejeztem az olvasást. Fel sem tűnt, hogy már a könyv végénél járok, amikor is már nem tudtam tovább lapozni. Elfogytak a lapok! Nagyon tetszett, hogy a gyilkos szemszögéből is olvashattunk fejezeteket, ez kifejezetten élvezetessé tette a történetet.

A főszereplőnk pedig egy igazi belevaló csaj, aki bármire képes, hogy megmentsen egy másik embert. A történet során nagyon sokszor ismételget egy mondatot, ami nekem örökre a fejemben ragadt. Véglegesen és visszavonhatatlanul a könyvhöz kötődik számomra ez az egy sor.

"Chyna Shepherd érintetlen és él."

Ez egy vérbeli pszicho thriller és krimi, úgyhogy ha nyomozós hangulatban vagy, akkor mindenképpen kapd elő és állj neki olvasni, mert nem fogsz csalódni benne. ;)

Kristin Cashore – Zsarát

Szerencsés voltam, mert pont akkor olvastam ennek a könyvnek az első részét, amikor kijött magyarul a második. Egyben vettem meg a két részt. Amikor kivégeztem az elsőt, meg se álltam az olvasásban, a következő pillanatban már a másodikat olvastam.

Bár már az első része is nagyon tetszett, a második akkor is sokkal jobban a szívemhez nőtt. A főszereplőnk itt is egy erős, független lány, aki nem fél semmitől, kivéve önmagát. Mivel a társadalom a származása miatt kiveti, rengeteg problémával néz szembe úgy, hogy sokhoz egyáltalán nem is volt köze. Mégis mindig kiáll magáért és a barátaiért. Nem fél azt tenni, amiről azt gondolja, hogy helyes.

A könyv során többször bizonyítja bátorságát és rátermettségét, de sebezhetőnek is látjuk. Ezért tudtam ennyire azonosulni vele. Végre egy karakter, aki egyszerre emberi és hősies.

A könyv cselekménye is sokkal jobban tetszett, kevésbé volt vontatott, mint az első. Itt is sok olyan rész van, amikor nem igazán történik semmi, de mégis. Ilyenkor ismerik meg egymást jobban a szereplők, vagy éppen mi őket.

Amikor pedig éppen izgalmas részhez érünk, akkor aztán csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi is történik.

A leírások is csodálatosak, sokszor úgy éreztem, mintha én is ott lennék a szereplőkkel. Úgy írja le, hogy pontosan el tudjam képzelni, de még ne unjam meg. Maga a könyv egy elképzelt helyen játszódik. Egy olyan világban, amelyben mindig is élni akartam.

Az író csodálatosan bánik a szavakkal, erre a kedvenc idézetem is egy példa:

"Zsarát hegedűje felsírt. Sírt a halottakért, és sírt az élőkért, akik itt maradnak, hogy búcsút intsenek a távozóknak."

Kicsit szomorkás, de sokszor boldog történet ez, amit olyankor érdemes olvasni, amikor a lelkünknek kell egy kis megnyugtatás. Néhány esemény nagyon üt, de az író könnyedén elsimítja ezeket a sérüléseket az olvasó lelkén úgy, hogy a következő pillanatban már egy teljesen más szemszögből látjuk az imént történteket, és megértjük, hogy pontosan mi is volt a célja annak az eseménynek.

Alice Sebold – Komfortos mennyország

Még viszonylag kicsi voltam, amikor láttam a könyvből készült filmet. Már akkor is elvarázsolt a csodálatos és szívszorító történet, ami azóta is kísért.

Éveken át nem emlékeztem, hogy mi volt a film címe, aztán pár évvel ezelőtt megint ráakadtam. Rögtön meg is néztem, és most sem csalódtam benne. Ugyanazokat az érzéseket hozta felszínre és ugyanúgy izgultam együtt a főszereplő kislánnyal és apjával, hogy megtalálják a gyilkosát.

Amikor anyukám beszerezte a könyvet, rögtön neki is estem. Először nagyon furcsa volt, mert bár ugyanaz a történet volt, mint amit már a filmben is láthattam, mégis más volt. Valahogy nyersebb és még szívszorítóbb. Többedszerre is el tudott kápráztatni a világ, amit az író megalkotott a főszereplő számára, amikor az már halott volt.

Ez tipikusan az a könyv, aminek az olvasása közben egyszer fülig érő szájjal mosolygok, a másik pillanatban már a szememből kicsorduló könnyeimet morzsolom el.

A karakterek nagyon jól kidolgozottak, főleg az apáé. Ő az egyetlen, aki soha nem adja fel a keresést. Mindig keresni fogja az ő kicsi lánya gyilkosát.

"Apám íróasztalán volt egy kis üveggömb, abban lakott egy vörös-fehér csíkos sálas, hópelyhek közt topogó pingvin. Kislány koromban apám mindig az ölébe vett, és az üveggömbért nyúlt. Megforgatta, s aztán néztük, ahogy hull, kavarog a pingvin körül a hó. Megsajnáltam szegényt, amiért olyan magányos. Szóvá is tettem apámnak, de ő azt mondta: Sose féltsd, Susie, szép élete van. Egy tökéletes világba van bezárva."

Susie története teljesen magával ragad és elgondolkodtat. Vajon tényleg léteznek ilyen szörnyű emberek?
Érdemes a filmváltozatot is megnézni, mert az is nagyon jól sikerült.

Jay Asher – Tizenhárom okom volt

Már régóta érdekelt a könyv, mert sok jót hallottam róla, és szerencsére nekem se kellett csalódnom benne.

Az érzések, amiket ez a könyv kivált belőlem, nagyon egyediek. Az olvasása közben végig melankolikus hangulatban voltam, de a mai napig nem tudom megfogalmazni a többi érzést, amik a könyv olvasása közben fogtak el.

A főszereplő, Clay Jensen egy csomagot talál a verandáján, amit neki címeztek. A doboz tele van kazettákkal. Belehallgat, aztán elindul a városban sétálni. Miközben sétál, végighallgatja, ahogy Hannah, az öngyilkos lány elmondja, hogy miért ölte meg magát.

Az öngyilkosság témája mindig is foglalkoztatott, szerettem volna megtudni, hogy mi vesz rá egy embert arra, hogy ilyesmit tegyen. A könyvben végignézzük, ahogyan egy teljesen normális lánnyal mik történnek, ami miatt végül megszületik benne az öngyilkosság gondolata.

Már a könyv elején tudtam, hogy megtette, már nincs visszaút. Mégis miközben olvastam, egyre jobban szurkoltam, hogy ne így legyen. Oda szerettem volna menni hozzá és megölelni.

Az osztálytársaival pedig legszívesebben ordítoznék egy sort, hogy hogy nem vették észre, hogy mire készül. Ráadásul sokan szerepet is játszottak abban, ahogy Hanna (az öngyilkos lány) döntött.

"Senki sem tudja teljesen biztosan, milyen hatással van mások életére. Sokszor fogalmunk sincs. Mégis ugyanúgy cselekszünk."

Amikor merengős hangulatod van, ez a könyv tökéletes választás lehet.
Elszomorít, megnevettet, erőt ad és magabiztos leszel tőle. Legjobban így tudnám leírni a történet hatásait.