6. Fejezet - Érkezés

Sziasztok!

Nate szemszögéből olvashatjátok az új fejezetet. Sok időbe telt megírnom, de végre kész vagyok vele. :) 
Ezután egy kicsit belassul a történet, de próbálom majd mindig izgalmassá tenni valahogy.
Valószínűleg most, hogy itt van a vizsgaidőszak, nem tudom majd tartani magam az eddigiekhez, vagyis a bejegyzések nem fognak olyan gyakran felkerülni, mint ezelőtt. Remélem megértitek. 

Puszi: KilgarraKR


6. Fejezet - Érkezés

Az autó monoton zajától egyre jobban elálmosodtam. Az ablakon kinézve is ugyanazt a tájat láttam elsuhanni újra meg újra. Már úton voltunk pár órája, de még mindig hihetetlenül messze voltunk az úticélunktól. 
Mindig is utáltam a hosszú utakat. Rendkívül kényelmetlenek és unalmasak voltak. Most azonban volt egy enyhítő körülmény. Nem csak én és a bátyám voltunk a kocsiban, hanem a foglyaink is. 
Mindkettejük csuklóján egy különleges bilincs virított, amely megakadályozta őket abban, hogy angyali képességeiket használják. A tudósainknak rengeteg időbe telt kikísérletezni ezt a bilincset és sok áldozattal járt, de végül sikerült megalkotniuk, bár maguk se tudják, hogy hogyan működik pontosan. Azóta viszont sokkal könnyebben kordában tudjuk tartani az angyalokat, így már nem történik annyi haláleset, mint régebben. A létszámunk egyre növekszik, ezzel a hatékonyságunk is. A célunk az, hogy teljesen kiírtsuk az angyalokat, mivel veszélyt jelentenek mindenkire. 
Miután a szüleink meghaltak, Aaron eldöntötte, hogy az egész életét az angyalok kiirtásának szenteli. Számomra sosem ez volt az elsődleges célpont, de végül én is a bátyámmal tartottam. Néhány hosszú év kitartó mukájának eredménye képpen végül csatlakozhattunk a harcokhoz. Nemsokára pedig a legjobbak közé küzdöttük fel magunkat.
Tűnődve néztem a foglyainkra. Annyira emberinek látszottak! Szinte lehetetlen volt megmondani róluk, hogy nem azok. Én is csak a hátukon lévő minták miatt ismertem fel őket, amikor a házban voltunk. De az egyikük hátán lévő minta eltért a megszokot-tól. Rengeteg küldetésen vettünk részt, és rengeteg angyalt öltünk meg, de mindig találkoztunk új dolgokkal. Ez is ezek közé a dolgok közé tartozott. A lány eddigi tettei mindenben eltértek minden általunk ismerttől. A teleportálási képesség is újdonság volt számunkra. Nagyon bosszúsak voltunk, mikor a fő célpontunk egyszer csak köddé vált. Nem tesz jót az imidzsünknek, hogy egy ilyen küldetést elszúrtunk. Aaron különösen dühös volt, emiatt meggondolatlanságában majdnem megölte az egyik angyalt. Azóta szeren-csére már lenyugodott, és tűkön ülve várta, hogy végre tovább edzhessen.
Pár órával később már ismerős volt a táj, ebből tudtam, hogy már közel járunk. Mindig jó érzéssel töltött el, amikor visszaértünk, mert ez azt jelentette, hogy egy újabb küldetést sikerült túlélnem és teljesítenem. Néhányszor megesik, hogy valaki nem tér vissza egy angyallal való harc után. Persze mindannyian tisztában vagyunk a kockázattal, hogy meghalhatunk a munkánk során, de ezt mindenki elfogadta, és valahogy túltesszük magunkat azon, amikor egy társunk meghal. Ameddig nem mi fekszünk a koporsóban, addig örülünk is neki. Kicsit morbidul hangzik, de számunkra természetes. Már megszoktuk az évek során. 
Nemsokára befordultunk a földútra, amelyen ha végigmentünk, eljutottunk az "otthonunkhoz". Társaink már számítottak érkezésünkre, ezért biztosak voltunk benne, hogy ma este nagy bulit rendeztek nekünk. Nekik nem számított, hogy sikerrel jártunk-e, vagy sem, örültek annak, hogy épségben visszatértünk. Ez sajnos már nem mondható el a vezetőinkről. Egy alapos fejmosásra számíthattunk.
Ahogy megérkeztünk, ki is szálltunk a kocsiból, és elkezdtük szervezni a foglyok elhelyezését. Amint ezzel végeztünk, megkönnyebbülve fordultam az előttünk álló hatalmas épület felé.
Megérkeztünk a főhadiszállásra.