Sziasztok!
Nagyon hosszú kihagyás után visszatértem. Úgy döntöttem, nem folytatom az angyalos történetemet. Túl régen fogalmazódott meg bennem először az ötlet és már sajnos túl távol áll tőlem. Nem tudom továbbírni a történetet úgy, hogy már teljesen átalakult a világnézetem, mert ahhoz tényleg teljesen elölről kéne kezdenem. Szóval új történetbe kezdek. Egyelőre két ötletem is van, az egyik kicsit véresebb/harcolósabb, a másik inkább dráma, egy ember életéről szól. Nem tudom még, hogy melyiket fogom megírni, az is lehet, hogy egyszerre fogom a kettőt. :)
Ez a bejegyzés egyben egy könyvértékelés is lesz a Lány a vonaton című könyvről, amelyet nemrég olvastam. :)
Puszi: KilgarraKR
Paula Hawkins - A lány a vonaton (The girl on the train)
"Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.
A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt."
Sokan közületek már találkozhattak valahol ezzel a könyvvel. A sikerlisták élén volt sokáig. Az írónő első könyvéről van szó, egy thrillerről. Karácsonyra kaptam meg, azonban sokáig úgy voltam vele, hogy majd később olvasom el, most még nem. Ez a később végül áprilisban jött el.
Minden reggel és este a HÉV-en olvastam a könyvet, így én magam is kicsit úgy éreztem magam, mint a lány a vonaton. Nagyon egyedi hangulata van, amelyben könnyű volt számomra elmerülni, így volt olyan, hogy majdnem elfelejtettem leszállni, ami nagyon ritkán történik meg velem. Nem arról van szó, hogy annyira izgalmas vagy letehetetlen lenne. Izgalmas, de lassú. Rendkívül lassan derülnek ki a részletek.
A történet Rachelről szól, aki alkoholista és minden nap tetteti, hogy bejár még dolgozni (bár már rég kirúgták), hogy lakótársa ne fogjon gyanút és ne tegye ki. Rachel élete romokban hever. Nem tud túllépni volt férjén, akinek azóta már új családja van, így bánatát alkoholba fojtja. Minden alkalommal, amikor a vonaton utazik egy párt figyel. Egyik alkalommal azonban lát valami megdöbbentőt és nem sokkal utána "Jess" eltűnik. Rachel a rendőrségi nyomozásba is belefolyik és megpróbálja kideríteni az igazságot.
A könyv elején semmit se tudunk Rachelről. Az író fokozatosan fedi fel élete részleteit. Ahogy egyre több minden kiderült róla, egyre kevésbé volt kedvelhető számomra. Igazából minden szereplővel így voltam. A történet végére rájöttem, hogy majdnem minden szereplőt utálok. (előre is elnézést kérek a kifejezésért) Szar alakok, akik szar dolgokat csinálnak. Ezt nem lehet sehogy sem szépíteni. A könyv a kemény valóságot tárja elénk, ahol senki sem teljesen fekete vagy fehér (természetesen nem a bőrszínről beszélek :D ). Itt is vannak jó tulajdonságaik a szereplőknek és rossz tulajdonságaik is. Szerintem éppen ezért tetszett ennyire a történet.
Mégis szerintem zseniális, hogy ennyire nem lehet kedvelni a szereplőket, mégis ennyire izgalmas a könyv. Sok idő volt, amíg kiolvastam, mivel tényleg csak akkor olvastam, amikor iskolába mentem, de egyáltalán nem bánom, hogy így tettem. Így legalább volt ideje minden információnak leülepedni. Nagyon sokat gondolkodtam a történeten, próbáltam kitalálni, hogy mi fog történni. A végén persze van egy csavar, mint ahogy az thriller/krimi könyveknél szokás is. Viszont szerintem egyáltalán nem volt meglepő, számítani lehetett rá, hogy valami ilyesmi történik majd.
A könyv maga tetszett, de a szereplőket utáltam. Mégis úgy gondolom, hogy érdemes lenne elolvasni. Egy 16-os karikát azért tennék elé, mert ha túl fiatalon olvastam volna, biztos, hogy nem szerettem volna. Aki szerette a Holtodiglant, szerintem ezt is szeretni fogja. Jó olvasást! :)
Minden reggel és este a HÉV-en olvastam a könyvet, így én magam is kicsit úgy éreztem magam, mint a lány a vonaton. Nagyon egyedi hangulata van, amelyben könnyű volt számomra elmerülni, így volt olyan, hogy majdnem elfelejtettem leszállni, ami nagyon ritkán történik meg velem. Nem arról van szó, hogy annyira izgalmas vagy letehetetlen lenne. Izgalmas, de lassú. Rendkívül lassan derülnek ki a részletek.
A történet Rachelről szól, aki alkoholista és minden nap tetteti, hogy bejár még dolgozni (bár már rég kirúgták), hogy lakótársa ne fogjon gyanút és ne tegye ki. Rachel élete romokban hever. Nem tud túllépni volt férjén, akinek azóta már új családja van, így bánatát alkoholba fojtja. Minden alkalommal, amikor a vonaton utazik egy párt figyel. Egyik alkalommal azonban lát valami megdöbbentőt és nem sokkal utána "Jess" eltűnik. Rachel a rendőrségi nyomozásba is belefolyik és megpróbálja kideríteni az igazságot.
A könyv elején semmit se tudunk Rachelről. Az író fokozatosan fedi fel élete részleteit. Ahogy egyre több minden kiderült róla, egyre kevésbé volt kedvelhető számomra. Igazából minden szereplővel így voltam. A történet végére rájöttem, hogy majdnem minden szereplőt utálok. (előre is elnézést kérek a kifejezésért) Szar alakok, akik szar dolgokat csinálnak. Ezt nem lehet sehogy sem szépíteni. A könyv a kemény valóságot tárja elénk, ahol senki sem teljesen fekete vagy fehér (természetesen nem a bőrszínről beszélek :D ). Itt is vannak jó tulajdonságaik a szereplőknek és rossz tulajdonságaik is. Szerintem éppen ezért tetszett ennyire a történet.
Mégis szerintem zseniális, hogy ennyire nem lehet kedvelni a szereplőket, mégis ennyire izgalmas a könyv. Sok idő volt, amíg kiolvastam, mivel tényleg csak akkor olvastam, amikor iskolába mentem, de egyáltalán nem bánom, hogy így tettem. Így legalább volt ideje minden információnak leülepedni. Nagyon sokat gondolkodtam a történeten, próbáltam kitalálni, hogy mi fog történni. A végén persze van egy csavar, mint ahogy az thriller/krimi könyveknél szokás is. Viszont szerintem egyáltalán nem volt meglepő, számítani lehetett rá, hogy valami ilyesmi történik majd.
A könyv maga tetszett, de a szereplőket utáltam. Mégis úgy gondolom, hogy érdemes lenne elolvasni. Egy 16-os karikát azért tennék elé, mert ha túl fiatalon olvastam volna, biztos, hogy nem szerettem volna. Aki szerette a Holtodiglant, szerintem ezt is szeretni fogja. Jó olvasást! :)
Borító: 4/5
Kedvenc főszereplő: Nem volt
Kedvenc mellékszereplő: Evie
Kedvenc idézet: "Egyes napokon annyira rosszul érzem magam, hogy muszáj innom, más napokon annyira rosszul, hogy nem tudok inni."
Értékelés: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése