Top 5 könyv

Nagyon sok könyvet olvastam eddigi életem során és még rengeteget fogok. A szobámban már ki is alakítottam egy kis könyvtárat, benne közel száz könyvvel. Mindig jó érzés rájuk nézni vagy odaállni a polc elé és végigsimítani a gerincükön. Ugye most te is elképzelted a fejedben? :)

Nagyon sok könyvet imádok, de most a kedvetekért összeszedtem azt az öt könyvet, amit a legjobban szeretek. Ne kérjétek tőlem azt, hogy rangsoroljam őket, mert képtelen lennék rá. Egyszerűen lehetetlen különbséget tenni köztük, mert mindegyiket szeretem.

Na de akkor kezdjünk is neki! :)

Janne Teller – Semmi

Tavaly nyáron olvastam el ezt a könyvet, pedig már évekkel ezelőtt a kezeim közé akadt. Volt egy olyan ismerősöm, aki már olvasta és tőle tudtam meg, hogy mennyire súlyos témákat dolgoz fel a könyv. Azt javasolta, hogy amikor úgy döntök, hogy elolvasom, keressek egy helyet, ahol egyedül lehetek egy napig, hogy nyugodtan töprenghessek a könyvön, dührohamokat kaphassak, vagy elsírhassam magam. Kicsit féltem a könyvtől, de végül is azt tettem, amit az ismerősöm mondott.

Nyáron egy nyaraláson kezdtem el olvasni a Semmit, és azonnal a hatása alá vont. Már a könyv első oldala után úgy éreztem, hogy ezt a könyvet nekem írták. A kedvenc idézetem a könyvből is az legelső oldalról származik.

"Semminek sincs értelme.
 Ezt régóta tudom.
 Ezért semmit sem érdemes csinálni.
 Erre most jöttem rá."

Amikor kivégeztem a könyvet, egyszerűen elfogott az az érzés, hogy mennem kell valahova. Így hát elindultam Balatonfüred utcáin sétálni. Nagyon hosszan gyalogoltam, és közben végig a könyv járt a fejemben. Az igazság és a brutalitás ami a történetből áradt, teljesen megdöbbentett. Soha azelőtt nem olvastam még ilyen könyvet. Éppen ezért tetszett annyira.

Nagyon rövidke könyv, így hát ha van egy kis időd és a megfelelő hangulatban vagy hozzá, akkor ajánlom, hogy elolvasd. Tényleg nagyon „súlyos” könyv, úgyhogy ha egy kis szombat esti könnyű olvasmányra vágynál, nem ezt a könyvet ajánlanám neked.

Dean R. Koontz – Végsőkig

Éppen könyvet keresgéltem, mert már régóta nem szórakoztatott semmi az olvasáson kívül, de otthon nem találtam egyet sem, ami foglalkoztatott volna. Tudjátok, hogy van ez. Ott áll a könyvespolcodon öt könyv olvasatlanul, de te valami mást szeretnél olvasni. Valami teljesen újat.

Végül az egyik ismerősöm nyomta a kezembe a könyvet, hogy muszáj elolvasnom, mert nagyon jó. Haza is vittem és rögtön neki is álltam. Ez is azok közé a könyvek közé tartozott, amiket legszívesebben egy ültő helyedben kiolvasnál. Persze másnap suli volt, ezért nem valósíthattam meg a tervemet, de azért sikerült titokban becsempészni a padomba, így suttyomban óra közben is olvashattam.

Az író nem teketóriázott, rögtön belevágott a közepébe. Épphogy csak elkezdődik a könyv, máris történik valami izgalmas.

Azt hittem, hogy egy idő után ellaposodik a történet, de éppen ellenkezőleg volt. Ahogy egyre többet olvastam a könyvből, úgy egyre izgalmasabbá vált és én úgy akartam egyre többet belőle. Minden oldalon újabb meglepetés, fordulat várt, így nem tartott sokáig, amíg befejeztem az olvasást. Fel sem tűnt, hogy már a könyv végénél járok, amikor is már nem tudtam tovább lapozni. Elfogytak a lapok! Nagyon tetszett, hogy a gyilkos szemszögéből is olvashattunk fejezeteket, ez kifejezetten élvezetessé tette a történetet.

A főszereplőnk pedig egy igazi belevaló csaj, aki bármire képes, hogy megmentsen egy másik embert. A történet során nagyon sokszor ismételget egy mondatot, ami nekem örökre a fejemben ragadt. Véglegesen és visszavonhatatlanul a könyvhöz kötődik számomra ez az egy sor.

"Chyna Shepherd érintetlen és él."

Ez egy vérbeli pszicho thriller és krimi, úgyhogy ha nyomozós hangulatban vagy, akkor mindenképpen kapd elő és állj neki olvasni, mert nem fogsz csalódni benne. ;)

Kristin Cashore – Zsarát

Szerencsés voltam, mert pont akkor olvastam ennek a könyvnek az első részét, amikor kijött magyarul a második. Egyben vettem meg a két részt. Amikor kivégeztem az elsőt, meg se álltam az olvasásban, a következő pillanatban már a másodikat olvastam.

Bár már az első része is nagyon tetszett, a második akkor is sokkal jobban a szívemhez nőtt. A főszereplőnk itt is egy erős, független lány, aki nem fél semmitől, kivéve önmagát. Mivel a társadalom a származása miatt kiveti, rengeteg problémával néz szembe úgy, hogy sokhoz egyáltalán nem is volt köze. Mégis mindig kiáll magáért és a barátaiért. Nem fél azt tenni, amiről azt gondolja, hogy helyes.

A könyv során többször bizonyítja bátorságát és rátermettségét, de sebezhetőnek is látjuk. Ezért tudtam ennyire azonosulni vele. Végre egy karakter, aki egyszerre emberi és hősies.

A könyv cselekménye is sokkal jobban tetszett, kevésbé volt vontatott, mint az első. Itt is sok olyan rész van, amikor nem igazán történik semmi, de mégis. Ilyenkor ismerik meg egymást jobban a szereplők, vagy éppen mi őket.

Amikor pedig éppen izgalmas részhez érünk, akkor aztán csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi is történik.

A leírások is csodálatosak, sokszor úgy éreztem, mintha én is ott lennék a szereplőkkel. Úgy írja le, hogy pontosan el tudjam képzelni, de még ne unjam meg. Maga a könyv egy elképzelt helyen játszódik. Egy olyan világban, amelyben mindig is élni akartam.

Az író csodálatosan bánik a szavakkal, erre a kedvenc idézetem is egy példa:

"Zsarát hegedűje felsírt. Sírt a halottakért, és sírt az élőkért, akik itt maradnak, hogy búcsút intsenek a távozóknak."

Kicsit szomorkás, de sokszor boldog történet ez, amit olyankor érdemes olvasni, amikor a lelkünknek kell egy kis megnyugtatás. Néhány esemény nagyon üt, de az író könnyedén elsimítja ezeket a sérüléseket az olvasó lelkén úgy, hogy a következő pillanatban már egy teljesen más szemszögből látjuk az imént történteket, és megértjük, hogy pontosan mi is volt a célja annak az eseménynek.

Alice Sebold – Komfortos mennyország

Még viszonylag kicsi voltam, amikor láttam a könyvből készült filmet. Már akkor is elvarázsolt a csodálatos és szívszorító történet, ami azóta is kísért.

Éveken át nem emlékeztem, hogy mi volt a film címe, aztán pár évvel ezelőtt megint ráakadtam. Rögtön meg is néztem, és most sem csalódtam benne. Ugyanazokat az érzéseket hozta felszínre és ugyanúgy izgultam együtt a főszereplő kislánnyal és apjával, hogy megtalálják a gyilkosát.

Amikor anyukám beszerezte a könyvet, rögtön neki is estem. Először nagyon furcsa volt, mert bár ugyanaz a történet volt, mint amit már a filmben is láthattam, mégis más volt. Valahogy nyersebb és még szívszorítóbb. Többedszerre is el tudott kápráztatni a világ, amit az író megalkotott a főszereplő számára, amikor az már halott volt.

Ez tipikusan az a könyv, aminek az olvasása közben egyszer fülig érő szájjal mosolygok, a másik pillanatban már a szememből kicsorduló könnyeimet morzsolom el.

A karakterek nagyon jól kidolgozottak, főleg az apáé. Ő az egyetlen, aki soha nem adja fel a keresést. Mindig keresni fogja az ő kicsi lánya gyilkosát.

"Apám íróasztalán volt egy kis üveggömb, abban lakott egy vörös-fehér csíkos sálas, hópelyhek közt topogó pingvin. Kislány koromban apám mindig az ölébe vett, és az üveggömbért nyúlt. Megforgatta, s aztán néztük, ahogy hull, kavarog a pingvin körül a hó. Megsajnáltam szegényt, amiért olyan magányos. Szóvá is tettem apámnak, de ő azt mondta: Sose féltsd, Susie, szép élete van. Egy tökéletes világba van bezárva."

Susie története teljesen magával ragad és elgondolkodtat. Vajon tényleg léteznek ilyen szörnyű emberek?
Érdemes a filmváltozatot is megnézni, mert az is nagyon jól sikerült.

Jay Asher – Tizenhárom okom volt

Már régóta érdekelt a könyv, mert sok jót hallottam róla, és szerencsére nekem se kellett csalódnom benne.

Az érzések, amiket ez a könyv kivált belőlem, nagyon egyediek. Az olvasása közben végig melankolikus hangulatban voltam, de a mai napig nem tudom megfogalmazni a többi érzést, amik a könyv olvasása közben fogtak el.

A főszereplő, Clay Jensen egy csomagot talál a verandáján, amit neki címeztek. A doboz tele van kazettákkal. Belehallgat, aztán elindul a városban sétálni. Miközben sétál, végighallgatja, ahogy Hannah, az öngyilkos lány elmondja, hogy miért ölte meg magát.

Az öngyilkosság témája mindig is foglalkoztatott, szerettem volna megtudni, hogy mi vesz rá egy embert arra, hogy ilyesmit tegyen. A könyvben végignézzük, ahogyan egy teljesen normális lánnyal mik történnek, ami miatt végül megszületik benne az öngyilkosság gondolata.

Már a könyv elején tudtam, hogy megtette, már nincs visszaút. Mégis miközben olvastam, egyre jobban szurkoltam, hogy ne így legyen. Oda szerettem volna menni hozzá és megölelni.

Az osztálytársaival pedig legszívesebben ordítoznék egy sort, hogy hogy nem vették észre, hogy mire készül. Ráadásul sokan szerepet is játszottak abban, ahogy Hanna (az öngyilkos lány) döntött.

"Senki sem tudja teljesen biztosan, milyen hatással van mások életére. Sokszor fogalmunk sincs. Mégis ugyanúgy cselekszünk."

Amikor merengős hangulatod van, ez a könyv tökéletes választás lehet.
Elszomorít, megnevettet, erőt ad és magabiztos leszel tőle. Legjobban így tudnám leírni a történet hatásait.