2. Fejezet - Fontos feladat

Sziasztok!

Valószínűleg a fejezeteket mindig csak esténként/éjszakánként rakom majd fel, mert ilyenkor tudok csak hatékonyan írni. Nappal annyit ülhetek a számítógép előtt, amennyit csak akarok, akkor se fogok tudni begépelni egy értelmes mondatot. Nem tudom, hogy ez miért lehet. :D
Remélem, hogy tetszeni fog nektek az új fejezet! :)

Puszi: KilgarraKR

2. Fejezet - Fontos feladat

Pár hónappal később

Az angyalok egy csodálatos helyen éltek. Senki sem tudta pontosan, hogy hol van, de mindenki könnyedén bejuthatott, aki érdemes volt rá. A világ különböző pontjairól nyíltak portálok, amik csak azokat engedték át, akik ide tartoztak. Így eddig még egy ellenségünk se tudott bejutni.

Az egész hely egy kis városból állt, amit egyik irányból egy hegy, másik irányból pedig egy nagy rét határolt. Mindenkinek volt egy kis háza. Nem túl nagy, de nagyon otthonos. Amikor éppen nem volt semmi dolgunk, ez egy tökéletes hely volt arra, hogy kipihenjük magunkat. Persze ilyen nagyon ritkán volt, mivel mindig új feladatokkal láttak el minket.

Az itt töltött időm alatt sok mindent megtudtam, többek között azt is, hogy az angyalok nem öregszenek tovább a haláluk után. Nem mindenki halt meg ugyan akkor, ezért az angyalok nem egyidősek.

Sok mindent megengednek nekünk, de azért van pár alapszabály. A legfontosabb az, hogy nem avatkozhatunk bele az éppen történő dolgok menetelébe. Ha megtennénk, az komoly gondokat okozna.

Megtudtam azt is, hogy az angyaloknak személyiségüktől függően a fehér, a szürke, vagy a fekete árnyalataiban játszanak a szárnyaik. Minél sötétebb színű a szárnyad, annál több rossz dolgot tettél életedben.

Az angyalok társadalma alapvetően két csoportra bomlik: a fehér és a fekete szárnyúakra. A fehér szárnyúak mindig is próbáltak segíteni az embereknek, míg a fekete szárnyúak hátráltatják őket. Mi mindig is próbáltunk békét teremteni, de folyamatos viszályok alakultak ki a fekete szárnyúaknak köszönhetően.

Ők mindent megtesznek, hogy az emberek szenvedjenek. Akire egyszer rászállt egy gonosz angyal, annak többé nem lesz boldog perce, amíg csak él. Nemrég megtudtam, hogy mivel én is egy angyaljelölt voltam, ezért rám küldtek egy gonosz angyalt. Ő volt az oka annak, hogy a szüleim meghaltak és a bátyám eltűnt. Szerette volna, ha megtörök és valami nagyon rosszat teszek. Bizonyos szempontból el is érte, hiszen öngyilkos lettem. Emiatt lett a tollaim vége fekete.

Akik azt hiszik, hogy a halál után csak pihenésből fog állni az életük, nagyot tévednek. A képességeinktől függően kapunk feladatokat. Ezeket a Tanács szabja ki. Ők azok, akik ügyelnek az egyensúlyra és a békére. Nélkülük elveszettek lennénk.

Éppen a házamban tartózkodtam élvezve, hogy végre van egy kis szabadidőm, amikor valaki kopogtatott az ajtón.

-   Ugye nem zavarlak, Claire?

Sean volt az, egy újdonsült barátom. Ő azon kevesek közé tartozott, akik angyalként születtek, mivel a szülei is azok voltak. Sajnos ez nem igazán vált a javára. A szülei a fekete szárnyúak közé tartoztak, így neki is ilyenek a szárnyai. Nagyon ritka, hogy ilyen történik. Sean szárnya színe nem tükrözi a belsőjét.

Amikor megszületett, a szülei elhagyták. A mi csapataink találták meg. Képtelenek lettek volna otthagyni, ezért elhozták. Szerencsére nem bánták meg. Sean azóta is keményen dolgozik minden nap és szárnya színének ellent mondva sokkal több jó dolgot cselekedett, mint sokan mások.

-   Nem zavarsz. Gyere be nyugodtan. Milyen híreid vannak számomra? – odajött, kihúzta a mellettem lévő széket és leült rá. Majd lelkesen, arcán egy széles mosollyal belefogott a mondandójába.

-   A Tanács hívatott téged. Úgy tudom, hogy egy különleges feladattal fognak megbízni. Most kell odamenned. – izgatottan hadonászott kezeivel. – És képzeld csak! Engem is hívtak!

Mosolyogva figyeltem őt. Nem láttam még soha ennél boldogabbnak. Örültem, hogy a Tanács őt is hívatta. Reménykedtem abban, hogy kap egy feladatot, amitől fontosnak érezheti magát és végre meg tud felelni az elvárásainak.

***

Nem sokkal később már a Nagyterem ajtaja előtt álltunk. Izgatottan és félve néztünk egymásra. Még soha nem voltunk itt. Sean sem, pedig ő már évek óta az angyalok között élt.

Kinyílt az ajtó és egy nő lépett ki rajta.

-   Most már bemehettek. Sok sikert! – mosolygott ránk.

Amikor beléptünk a Nagyterembe, csodálatos látvány tárult a szemeink elé. Egy kör alakú, hatalmas helyiségben találtuk magunkat. A plafon magasan volt a fejünk fölött. Óriási fehér oszlopok tartották, amikre gyönyörű mintákat faragtak. A padlón egy mozaikkép volt, ami egy fekete és egy fehér szárnyú angyalt ábrázolt, akik mosolyogva kezet fogtak egymással. Immáron évezredek óta ez volt a Tanács célja.

A terem másik végében egy emelvényen ültek a tanácstagok. Legtöbbjük mosolyogva nézte ámuldozásunkat. A következő pillanatban az egyik tanácstag felállt, végignézett társain, majd megszólat.

-   Legyetek üdvözölve a Nagyteremben! Gondolom, már sejtitek, hogy miért hívattunk ide titeket. – tartott egy kis hatásszünetet, majd folytatta. – Van egy megbízásunk számotokra. Úgy döntöttünk Claire, hogy már elég tapasztalatot szereztél ahhoz, hogy elvégezhesd ezt a feladatot, de mivel ez egyedül túl nagy teher lenne, ezért adunk melléd egy segítőt. – intett karjával Sean felé.

Már nagyon kíváncsi voltam a feladatomra, azonban egyelőre az izgatottságomat megtartottam magamnak. Rámosolyogtam Sean-ra, majd figyelmemet megint az emelvény felé fordítottam.

-   A feladat, amivel megbízunk téged az, hogy védelmezd meg az egyik halandót minden bajtól. Mint azt már bizonyára tudjátok, egyre többen állnak át a sötét oldalra, így mi egyre kevesebben vagyunk. – jelentőségteljesen végignézett rajtunk, majd folytatta – Egészen eddig kerestük azt az embert, aki majd véget vethet az angyalok közti viszálynak. Most végre ráleltünk. Nem eshet semmi baja, így hát arra kérnénk titeket, hogy védelmezzétek meg, mindenáron! Rajtatok múlik, hogy hogyan alakul mindannyiunk sorsa. Küldünk majd segítségül egy csapatot. Ők majd figyelnek arra, hogy ne juthasson közel hozzátok senki. Azonban az, amíg összeszedjük ezt a csapatot, időbe telik. Addig legyetek nagyon óvatosak!

Kicsit megrémültem a szavaitól. Nem kaptunk semmilyen kiképzést támadás esetére. Erre létezik egy külön csapatunk, akik minden angyalt megvédenek.

-   Most pedig távozzatok békével és keressétek meg a halandót!

***

Órákkal később fel-alá járkáltam a szobámban azon gondolkodva, hogy mégis hogyan tudnék én bárkit is megvédelmezni anélkül, hogy kárt tennék valakiben. Nem voltak meg hozzá a kellő képességeim. Az angyalok egy részének idővel kialakul egy erősebb rész a szárnyukon. Akinek igazán fejlett ez a képessége, annak olyan éles ez a rész, mint egy penge. Nem véletlen, hogy közülük kerülnek ki a védelmezőink.

Nyugtalanságomat Sean is érzékelte, és próbált megnyugtatni. Örültem, hogy itt van nekem. Legalább egyvalakire számíthatok. Nem akartam őt se, meg az angyalokat se cserben hagyni, így hát elhatároztam, hogy megvédem a lányt.

Életem legfontosabb feladata előtt álltam. Féltem, de tudtam, hogy muszáj lesz teljesítenem. Így hát elindultam. Elindultam, hogy megkeressem a lányt, akin mindannyiunk sorsa múlt.